Evaluation of visual evoked potentials in patients with Hashimoto thyroiditis.

Our aim was to use visual evoked potentials (VEP) to evaluate changes in brain bioelectrical activity in Hashimoto thyroiditis patients with normal neurological examination and imaging findings and to correlate the evoked potential parameters with clinical data. Our aim was to use visual evoked potentials (VEP) to evaluate changes in brain bioelectrical activity in Hashimoto thyroiditis patients with normal neurological examination and imaging findings and to correlate the evoked potential parameters with clinical data. Of the Hashimoto thyroiditis patients included in the study, 92% (n=69) were female, the mean age was 40.3±12.2 years, and the mean disease duration was 5.7±7.5 years (range: 0-40 years, median: 4 years). Euthyroid patients showed significantly longer P100 latency difference and higher N75/P100 amplitude than the control group (p=0.014 and 0.007, respectively). Elevated thyroid-stimulating hormone level was associated with longer N75 and P100 latencies. Our results demonstrated the presence of abnormal brain bioelectric activity in Hashimoto thyroiditis patients without active neurological findings. These effects increase with disease severity and duration and necessitate the development of early treatment strategies to halt the progressive autoimmune process. Célunk az volt, hogy vizuális kiváltott potenciálok (VEP) segítségével értékeljük az agy bioelektromos aktivitásában bekövetkező változásokat a Hashimotothyreoiditisben szenvedő, normális neurológiai és képalkotó vizsgálati leletekkel rendelkező betegeknél, továbbá hogy megállapítsuk, van-e összefüggés a kiváltott potenciál paraméterek és a klinikai adatok között. A vizsgálatba 75 klinikailag diagnosztizált, Hashimoto-thyreoiditisben szenvedő beteget és 45 egészséges kontrollszemélyt vontunk be a kiválasztási kritériumok szerint. Feljegyeztük a következő demográfiai és klinikai jellemzőket: életkor, nem, a betegség időtartama, a szérum-pajzsmirigyhormon szintje, autoantitest-titer, pajzsmirigy-ultrahangvizsgálati lelet, agyi mágneses rezonanciás képalkotás és az alkalmazott levotiroxindózis. Mindkét csoportban VEPvizsgálatokat végeztünk. Minden résztvevő tájékozott beleegyezését adta. A vizsgálatba bevont Hashimoto-thyreoiditises betegek 92%-a (n = 69) volt nő, az átlagéletkor 40,3 ± 12,2 év, a betegség átlagos időtartama 5,7 ± 7,5 év (tartomány: 0–40 év, medián: 4 év) volt. Az euthyreoid betegek szignifikánsan hosszabb P100 latenciakülönbséget és nagyobb N75/ P100 amplitúdót mutattak, mint a kontrollcsoport (p = 0,014 és 0,007). Az emelkedett pajzsmirigy-stimuláló hormonszint hosszabb N75 és P100 latenciával társult. Abnormális agyi bioelektromos aktivitás jelenlétét mutattuk ki aktív neurológiai tünetek nélküli Hashimotothyreoiditises betegeknél. Az abnormális agyi bioelektromos aktivitás a betegség súlyosságával és időtartamával fokozódik, és korai kezelési stratégia kidolgozását teszi szükségessé a progresszív autoimmun folyamat megállítása érdekében.