[Long-COVID syndrome and lung-specific abnormalities following COVID-19].

Following the acute phase of a SARS-CoV-2 infection, post-COVID - or long-COVID - syndrome may develop. This condition is characterized by unpleasant, persistent or new-onset symptoms following the acute phase of the infection. It might lead to an impaired health-related quality of life of affected patients and may involve multiple organ systems. It often poses diagnostic and therapeutic challenges for the healthcare system, and its exact course and outcomes are not yet fully understood. A multidisciplinary approach is required for diagnosis, including imaging studies (e.g., chest CT), tests to assess functional status (e.g., 6-minute walk test, pulmonary function tests, cardiopulmonary exercise testing) and the evaluation of parameters reported by patients subjectively (e.g., symptom burden, health-related quality of life). As part of long-COVID, lung parenchymal changes or abnormalities resulting from the viral infection can be detected on imaging studies in some cases, referred as post-COVID pulmonary fibrosis. Currently, therapeutic options are limited and largely based on symptomatic or organ-specific approaches. However, antiviral treatments used in the acute phase, such as remdesivir or nirmatrelvir/ritonavir, may be potentially beneficial regarding the development of late complications. Prevention, particularly COVID-19 vaccination, plays a key role, as it has been shown to reduce the risk of severe acute disease and the later probability of long-COVID syndrome. Further long-term patient follow-up is necessary to better understand the pathomechanisms underlying long-term effects of the virus, such as long-COVID and post-COVID pulmonary fibrosis. This article aims to present an up-to-date, comprehensive review of long-COVID syndrome and post-COVID pulmonary fibrosis. Orv Hetil. 2026; 167(27): 1051-1058. Az akut COVID–19 lezajlását követően post-COVID-, avagy long-COVID-szindróma léphet fel, mely a fertőzés akut időszaka után is fennálló kellemetlen perzisztáló vagy új keletű tünetekkel jellemezhető, az érintett betegek életminőségét ronthatja, és egynél több szervrendszert is érinthet. Az állapot sokszor diagnosztikus és főként terápiás kihívást jelenthet az ellátórendszernek, pontos lefolyása és kimenetelei egyelőre nem ismertek teljes mértékben. A diagnosztikus megközelítés multidiszciplináris szemléletet igényel, amelyben kiemelt szerepet kapnak a képalkotó vizsgálatok (például mellkasi CT), a funkcionális állapotot felmérő vizsgálatok (6 perces járásteszt, légzésfunkció, cardiopulmonalis terheléses teszt), valamint a betegek által szubjektíven jelzett paraméterek (tüneti profil, életminőség) felmérése is. A long-COVID-állapot részeként bizonyos esetekben a vírusinfekció következményeként a tüdőparenchyma kiterjedt károsodása detektálható képalkotó felvételeken, melyet a szakirodalom post-COVID-tüdőfibrosisként említ. A terápiás lehetőségek jelenleg korlátozottak, és nagyrészt tüneti, illetve szervspecifikus megközelítésen alapulnak, ugyanakkor az akut fázisban alkalmazott antivirális kezelések, mint a remdesivir vagy a nirmatrelvir/ritonavir, potenciálisan befolyásolhatják a késői szövődmények kialakulását. A megelőzés kulcsszerepet játszik, különös tekintettel a vakcinációra, amely bizonyítottan csökkenti a súlyos betegség és feltehetően a long-COVID kialakulásának kockázatát is. A long-COVID-szindróma és a post-COVID-tüdőfibrosis patomechanizmusának pontosabb megértéséhez további hosszú távú betegkövetés lehet szükséges. A jelen közlemény célja a long-COVID-szindróma és a post-COVID-tüdőfibrosis bemutatása egy naprakész, átfogó összefoglaló formájában. Orv Hetil. 2026; 167(27): 1051–158.