[Urgency or waste of time?].

Evaluation and management of markedly elevated blood pressure in the emergency department vary widely. Guidelines recommend repeated measurements in a calm setting and structured follow-up, discouraging acute interventions in asymptomatic patients without end-organ damage. We retrospectively assessed blood pressure changes and laboratory parameters in older hypertensive patients during emergency care. The primary objective was to compare triage and discharge blood pressure and evaluate differences between discharge and prior renal function and electrolyte values. Secondary objectives included describing intravenous cannulation and length of stay. This single-center retrospective study included 158 patients treated in 2024 for primary hypertension in a county hospital emergency department. Triage and discharge blood pressures were compared using paired tests, discharge serum creatinine, estimated glomerular filtration rate, and potassium were compared to values from the previous 6 months. Systolic blood pressure decreased from a median of 190 to 150 mmHg (p<0.001), diastolic from 92 to 80 mmHg (p<0.001). Estimated glomerular filtration rate (63.5 vs. 61.0 mL/min/1.73 m²) and creatinine (81 vs. 83 µmol/L) showed no significant change. Serum potassium declined slightly (-0.15 mmol/L; p = 0.003) without clinical relevance. Intravenous cannula was inserted in 97.5% of patients, median stay was 6.0 hours. The observed decline likely reflects proper measurement and observation effects, in the absence of end‑organ damage a non‑invasive, outpatient‑oriented approach appears appropriate. Most older adults presenting with hypertension did not have a true hypertensive emergency. Blood pressure dropped in many cases just by monitoring and without acute organ damage. The emphasis of the treatment should be on the correct measurement of blood pressure, managing the reversible causes, starting oral antihypertensive therapy, and making an outpatient follow-up appointment. Routine invasive interventions are generally not warranted in asymptomatic cases. Orv Hetil. 2025; 166(50): 1975-1982. Bevezetés: A sürgősségi ellátásban magas vérnyomással jelentkező, tünetmentes felnőttek kivizsgálása és kezelése intézményenként változó. Az irányelvek szerint a nyugalmi körülmények közötti ismételt mérés és az ambuláns utánkövetés elsődleges, míg célszervkárosodás hiányában a rutinszerű akut beavatkozások kerülendők. Célkitűzés: Retrospektív módon elemeztük a sürgősségi osztályon, triázskategóriák alapján nem kritikus állapotú, időskorú hypertoniás betegek vérnyomásváltozását és laboratóriumi értékeit az ellátás során. Primer célunk a triázs és a távozás közötti vérnyomásváltozás, valamint a távozáskori vesefunkciós és elektroliteredmények összevetése volt a legfeljebb 6 hónappal korábbi értékekkel. Másodlagosan a kanülálási gyakorlatot és a tartózkodási időt vizsgáltuk. Módszer: 2024-ben egy megyei kórház sürgősségi osztályán 158 beteget azonosítottunk, akik 65 év felettiek voltak, és hypertoniával kerültek ellátásra. A triázs- és a távozáskori vérnyomásokat páros statisztikai próba segítségével hasonlítottuk össze. A szérumkreatinin, a becsült glomerularis filtrációs ráta és a kálium távozáskori értékeit összevetettük a megelőző 6 hónapon belüli utolsó ismert értékekkel. Eredmények: A systolés vérnyomás mediánja 190 Hgmm-ről 150 Hgmm-re csökkent (p<0,001), a diastolés 92 Hgmm-ről 80 Hgmm-re (p<0,001) a sürgősségi tartózkodás végére. A becsült glomerularis filtrációs ráta nem mutatott érdemi változást (medián 63,5 vs. 61,0 ml/perc/1,73 m²), a kreatinin különbsége (81 vs. 83 µmol/l) sem volt szignifikáns. A szérumkálium kismértékű mediáncsökkenést mutatott (−0,15 mmol/l; p = 0,003), amely klinikailag irreleváns. A betegek 97,5%‑ánál perifériás vénás kanült helyeztek be. A medián tartózkodási idő 6 óra volt. Megbeszélés: A vérnyomáscsökkenés jelentős része a mérés optimalizálásának és az obszervációnak tulajdonítható. Célszervkárosodás hiányában a nem invazív, ambuláns megközelítés igazoltnak tűnik. Következtetés: Az idős hypertoniás betegek döntő többségénél nem igazolódott hypertensiv sürgősségi állapot. Nyugalomban, beavatkozás nélkül is érdemi vérnyomáscsökkenés volt elérhető, akut szervkárosodás jelei nem jelentkeztek. A kulcs a vérnyomás helyes mérése, a kiváltó tényezők kezelése és az orális terápiával kiegészített ambuláns utánkövetés. A rutinszerű invazív beavatkozás tünet- és szövődménymentes esetekben általában nem indokolt. Orv Hetil. 2025; 166(50): 1975–1982.